Emmerick Anna Katalin (1774–1824) kislánykorától kezdve látomásokban, őrangyala magyarázataival, elragadtatásokban látta Szűz Mária és Jézus Krisztus életének helyszíneit, történéseit. E látomások könyvekké szerkesztve hat kötetet tesznek ki. A Szent Szűz Mária élete című látomás az első kötet.

.

Anna Katalin a látottakat isteni parancsra diktálta le a neves német költőnek, Clemens Brentanónak (1778–1842), aki 1818-tól 1824-ig hűséges írnoka volt. Bevezető tanulmányában kiemeli, hogy a münsteri püspökségben paraszt családba született leány már egészen kiskorától kezdve gyakran érezte, hogy „lelkek sokasága ébreszti álmából” és velük együtt ment a hideg téli éjszakában, mezítláb a hóban, a több órányira lévő koosfeldi keresztúthoz. „Vigasztalt, ápolt, gyógyított, kiszívta a sebeket és daganatokat, mindent odaadott a szegényeknek gyermekkorától haláláig.” Lelkiismerete nagyon érzékeny volt, a legkisebb vétek miatt is megbetegedésig bánkódott. Belső iskolája az önmegtagadás és a lemondás volt. Kora ifjúságától kezdve csak a legszükségesebbet engedte magának alvásban és élelemben. A legjobb falatokat a szegényeknek és betegeknek adta. Éjszakánként órákat virrasztott imádságban.

Anna Katalin 1803 novemberében, életének 29. évében tett ünnepélyes fogadalmat, lett Krisztus eljegyzett menyasszonya az Ágoston-rendi apácák Agnetenberg-kolostorában, Dülmenben. Rengeteget betegeskedett, szívtáji fájdalmak kínozták, amit hatalmas önuralommal tűrt, míg 1812-ben egy eksztázisban a fájdalmas helyen megkapta a kereszt külső jelét. Saját szenvedései mellett átvállalt másoktól betegségeket. Vallotta: „Ha tudunk nyugodtan szenvedni, az az ember legérdemszerzőbb állapota. Ha az irigység nem volna tökéletlenség, az angyalok irigyelnék tőlünk a szenvedés képességét.”

Anna Katalin látomásaiban kiemelkedő szerepük van Szűz Mária szüleinek, Annának és Joachimnak, akik mindketten imádták Istent, s tűrték környezetük irántuk tanúsított rosszindulatát, velük szemben is jóakaratúan viselkedtek. Gazdagok voltak, de vagyonukat szétosztották a szegények között. Sokáig hiába esdekeltek gyermekáldásért, míg végül az Úr angyala megjelent Annának, majd Joachimnak is, és közölte velük a hírt, hogy Isten meghallgatta könyörgésüket. Anna Katalin látomása szerint Joachim a neki juttatott áldásban Ábrahám megáldásának – „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) – igazi beteljesedését és legnagyobb gyümölcsét kapta meg: „a szentséges Szűz Szeplőtelen Fogantatásának áldását”, aki széttiporta a kígyó fejét (uo. 3,15).

A látomások szerint Mária születésekor sokan megilletődtek, néhányan megjavultak. A szomszédok azért jöttek, mert éjszaka Anna és Joachim háza fölött fényességet láttak, és mert Anna szülését hosszú terméketlenség után nagy égi kegyelemnek tartották. Amikor Mária anyja karjába vette újszülött gyermekét, Anna Katalin látta, hogy „a legszentebb Szentháromság előtt is bemutatják a mennyben, és a mennyei seregek leírhatatlan örömmel üdvözlik”. A látnok ekkor megértette, hogy Máriával „minden boldogságot, szenvedést és történést természetfölötti módon megismertettek… Máriának végtelen titkokat tanítottak meg, de ennek ellenére gyermek volt és maradt.” Anna Katalin számára egyértelmű, hogy „egyedül Mária volt az egész emberiség szeplőtelen teste és vére, melyet őseinek minden nemzetsége előkészített, megtisztított, összegyűjtött és megszentelt, a Törvény vezérelte, őrizte és erősítette, míg a kegyelem teljességeként megjelenhetett. Isten az örökkévalóságban előrelátta, de mint az Örökkévaló anyja, az időben élt”. A megtestesülés misztériumáról elmélkedve Anna Katalin számára a látomások alapján egyértelművé vált: a Szent Szűz tudta, hogy a Magasságbeli Fiát foganta, de akkor még nem, hogy atyjának, Dávidnak trónja, amit az Úr Isten majd neki ad, természetfeletti: „akkor még nem tudta, hogy Jákob háza, amely fölött Gábor szavai szerint uralkodni fog mindörökké, az Egyház, az újjászületett emberiség gyülekezete. Azt hitte, hogy a Megváltó szent király lesz, aki megtisztítja népét, és győzelemre vezeti a pokollal szemben. Akkor még nem tudta, hogy ez a király, hogy megváltsa az embereket, keserves kínhalált fog szenvedni.”

Anna Katalin látomásaiban nem szerepel Jézus keresztrefeszítésének leírása, az viszont igen, hogy Mária isteni fiának a mennybemenetele után még tizennégy évet és két hónapot élt, hatvannégy éves korában szenderült el. Mindvégig imafülkéjében őrizte az általa és a kedvenc tanítvány, János által készített keresztet, mellette egy kis kendőt, amellyel „a Szent Szűz a szent test minden sebét megtisztította a vértől.” Földi életének utolsó heteiben a látnok „idősnek és gyengének” látta Máriát, akit a szolgálója vezetett a ház körül. Halálakor az apostolok, tanítványok és a rokonok álltak körülötte, ő pedig megáldotta őket. Anna Katalin fénylő hegyet látott Máriától felnyúlni egészen a mennyei Jeruzsálemig. „Ő végtelen vágyakozással kitárta karjait, és láttam, hogy a teste olyan magasba emelkedik fekhelye fölé, hogy át lehetett látni alatta. Láttam, hogy a lelke, mint kicsi, végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karokkal kilép a testéből, és fölfelé lebeg a fénynyalábon, mely fénylő hegyként nyúlt az égig… lebegve érkezett Isten és az ő Fia trónusához, aki sebeinek fényével túlragyogva az egész fényességet, isteni szeretettel fogadta, és átadott neki egy jogarhoz hasonló tárgyat, és körülmutatott vele a földre, mintha átadná neki a saját hatalmát.”

A kötetet Diós István fordította. Emmerick Anna Katalint II. János Pál pápa 2004. október 3-án Rómában boldoggá avatta.

Emmerick Anna Katalin: 
A Szent Szűz Mária élete

Szent István Társulat 2017.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.