Jézus Pilátus előtt.
27 1 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják.2 Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.
Júdás kétségbeesése.
3 Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. 4„Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!”5 Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. 6 A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” 7 Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. 8 Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. 9 Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, 10 s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.
Pilátus ítélete.
11 Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus. 12A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. 13 Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” 14 De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. 15 Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint.16 Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. 17 Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” 18 Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. 19Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: „Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” 20A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. 21 A helytartó tehát föltette a kérdést: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást!” – kiáltották. 22Pilátus tovább kérdezte: „Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?” Mind azt kiabálták: „Keresztre vele!” 23„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. Annál inkább ordították: „Keresztre vele!” 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 25 Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” 26 Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
Jézus kigúnyolása.
27 A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget.28 Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. 29 Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” 30 Közben leköpdösték, fogták a nádat, s verték a fejét. 31Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Jézus keresztre feszítése.
32 Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33 Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. 34 Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. 35 Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, 36 majd leheveredtek, és őrizték. 37 Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: „Ez Jézus, a zsidók királya.” 38 Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva 40mondogatták: „Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” 41 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: 42„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. 43 Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok.” 44 Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.
Jézus halála.
45 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. 46 Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”47 Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: „Illést hívja.” 48 Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. 49 A többiek meg így beszéltek: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 50 Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Csodák Jézus halálakor.
51 Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg,52 sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. 54 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban Isten Fia volt” – mondták. 55 Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja és Zebedeus fiainak az anyja.
Jézus temetése.
57 Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. 59 József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, 60 s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. 62 Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és 63figyelmeztették: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. 64 Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” 65„Legyen őrségetek – válaszolta Pilátus –, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!” 66 Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.
Jézus feltámadása.
281 Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. 2 Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3 Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4 Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 5 Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6 Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7 Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.”
Jézus megjelenik az asszonyoknak.
8 Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. 9 Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. 10 Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
Az őrség kioktatása.
11 Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. 12 Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak, 13 és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. 14 Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” 15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.
Az apostolok küldetése.
16 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17 Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. 18 Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19 Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,